PL EN


2013 | 33 | 73-110
Article title

Dzieje mniszek zakonu kaznodziejskiego na Węgrzech w XX wieku

Authors
Content
Title variants
EN
From the history of Dominican nuns in Hungary in the 20th century
HU
A magyarországi Prédikátor Rend apácák xx. századi történetéből
Languages of publication
PL
Abstracts
PL
W XX w. podjęto na Węgrzech dwie nieudane próby wznowienia działalności klasztoru mniszek Zakonu Kaznodziejskiego (dominikańskiego). Ostatni średniowieczny konwent istniejący na Wyspie Małgorzaty pod Budą upadł w wyniku tureckiej inwazji na kraj i śmierci w 1637 r. Barbáli Verebély, ostatniej dominikanki klauzurowej w klasztorze klarysek w Pożoniu (Pozsony, Pressburg, Bratislava). W 1948 r. prowincja dominikanów na Węgrzech podjęła dzieło powołania dominikańskiego klasztoru klauzurowego. Przebywały tam wówczas trzy węgierskiej narodowości mniszki z rozproszonego przez hitlerowców klasztoru w Luksemburgu. Zakonnice owe zamieszkały w tymczasowym klasztorze w Szegedzie i podjęły starania, aby zaprowadzić regularne życie kontemplacyjne. Przeoryszą została jedyna siostra chórowa, Ilona Szegedy (1914–2011). Do mniszek niebawem dołączyły dwie dominikanki czynne oraz wstąpiła świecka kandydatka, która jednak nie wytrwała w klasztorze. W 1950 r. konwent składał się z pięciu mniszek i jednej kandydatki. W wyniku zaostrzającego się konfliktu na linii Kościół – komunistyczne władze Ludowej Republiki Węgier doszło na terenie kraju do likwidacji klasztorów. Dominikanki, posłuszne woli biskupa Szegedu i Csanád, Endrego Hamvasa, 9 czerwca 1950 r. opuściły potajemnie klasztor i każda udała się w tylko sobie wiadomym kierunku. Odtąd aż do 1989 r. zakonnice żyły w konspiracji. Ten okres prześladowania Kościoła na Węgrzech przeżyła jedna mniszka, przeorysza Ilona Szegedy. Ponadto s. Margit Molnár została tajnie przyjęta do zakonu i złożyła śluby zakonne 12 października 1972 r. Po upadku komunizmu na Węgrzech pod kierownictwem mianowanej przeoryszą Margit Molnár zaczęła się w 1989 r. organizować wspólnota mniszek w zachodniowęgierskim Nagylózs. W 1990 r. został otwarty nowicjat, do którego zgłosiło się kilka kandydatek. Jednak jesienią 1994 r. siostry przeprowadziły się do Tápiószentmárton w komitacie Pest, gdzie miały budować dla siebie klasztor. Jednak z powodu różnych trudności nowicjuszki w 1996 r. przebywały najpierw w polskim klasztorze w Świętej Annie, a następnie wyjechały do klasztoru w Klausen w Niemczech, gdzie miały odbyć formację zakonną, a tamtejsza wspólnota zobowiązała się wziąć odpowiedzialność za późniejsze przeszczepienie zakonu
EN
In the 20th century there were two attempts to resume the monastery of nuns of the Order of Preachers in Hungary. In 1948 three nuns settled in a monastery in Szeged. In 1950 there were five nuns and one candidate. The elimination of the monastic life was a consequence of intensifying conflict between the Church and the communist government in Hungary. Dominican sisters obeyed the bishop of Szeged and Csanád Endre Hamvas. On June 9, 1950 they secretly left the monastery and lived in the conspiracy until 1989. Two nuns survived the period of persecution of the Church. 1989 Margit Molnár was appointed a prioress and she started to organize a new community of Dominican nuns in Nagylózs. In 1990 a novitiate was opened and some of candidates came forward. In autumn 1994 the sisters moved to Tápiószentmárton. 1996 the novices housed in the Polish monastery of Święta Anna and then in Klausen in Germany. The Dominican community in Klausen undertook the task of revival of the monastic life in Hungary. But it did not take place. In 1997 the last two Dominican nuns bought a house in Göd. The last nun has been living there since December 7, 2011.
HU
Magyarországon a XX. sz. folyamán kéz ízben próbálkoztak – sikertelenül – a Prédikátor (domonkos) rend apácazárdájának újjáélesztésére későközépkor utolsó, a budai Margitszegeten működő rendházának a török invázió, ill. a pozsonyi (Pressburg, Bratislava) kolostor utolsó klauzúrás domonkos nővére, Verebély Borbála 1637‑es halála miatt bekövetkezett megszűnte után. 1948‑ban a hitleri érában Luxemburgban feloszlatott kolostor három magyar nemzetiségű apácája, akik ekkor hazatértek Magyarországra – támogatásával felvállalták egy klauzúrás rendház létrehozását. Szegeden laktak, átmeneti kolostorban, s rendszeres szemlélődő életmódot igyekeztek folytatni. Az egyetlen korális nővér, Szegedy Ilona (1914–2011) lett a főnöknő. Az apácákhoz hamarosan csatlakozott két aktív domonkos nővér és egy világi jelölt is, aki azonban nem maradt meg a kolostorban. 1950 ben a konvent öt apácából és egy jelöltből állt. r. Az egyházzal való erősödő konfliktus eredményeképpen a Magyar Népköztársaság kommunista hatalma megszüntette a kolostorokat. A domonkos nővérek, engedelmeskedve Hamvas Endre Szeged‑Csanádi püspöknek, 1950. június 9‑én titokban elhagyták a kolostort, s mindegyek a saját, csak önmaga által ismert útra lépett. Az apácák egészen 1989‑ig illegalitásban éltek. A magyarországi üldözés ez időszakát egy nővér élte túl, Szegedy Ilona priorissza. Ezen felül Molnár Margit nővért titokban felvették a rendbe, aki 1972. október 12‑én tette le örökfogadalmát. A kommunizmus magyarországi bukása után a fent nevezett Molnár Margit nővér támogatásával 1989‑ben megkezdték egy apácaközösség szervezését a nyugat‑magyarországi Nagylózson. 1990‑ben megnyílt a novíciátus, és néhány jelölt jelentkezett. 1994 őszén azonban a nővérek a Pest megyei Tápiószentmártonba költöztek, hogy kolostort építsenek maguknak. Azonban a különböző ehézségek miatt a novíciák előbb a lengyelországi Szent Anna, majd a németországi Klausen kolostorába mentek, ahol szerzetesi életet élhettek, s ahol az ottani közösség felelősséget vállalt a rend csírájának későbbi magyarországi elületéséért. Ez azonban nem vezetett eredményre. Magyarországon két apáca maradt. Ebben az időben jóvátételként visszakapták a szegedi kolostort, és 1997‑ben egy tágas kertes házat vásároltak a Budapesttől északra fekvő Gödön. Itt halt meg Margit nővér 1998. január 16‑án. Egy apáca maradt, Nagybélteki Mária Dominica, akihez hamarosan csatlakozott Szegedy Ilona nővér. A kis létyzám (kettő) miatt a rend generális vezetése elutasította a kolostor jogi elismerését. 2011. december 7‑én elhunyt Szegedy Ilona nővér, tehát Magyarországon már csak egy apáca él, Nagybélteki Mária Dominica (Marianna), a többi magyar nemzetiségű klauzúrás domonkos nővér külföldi kolostorokban él, legtöbben a német Rieste‑Lageban.
Year
Issue
33
Pages
73-110
Physical description
Contributors
  • Kraków
References
  • ---
Document Type
Publication order reference
Identifiers
YADDA identifier
bwmeta1.element.desklight-af4f765c-6e50-4dcb-baaf-39f5b80765a3
JavaScript is turned off in your web browser. Turn it on to take full advantage of this site, then refresh the page.